Bemutatkozás

Kis Lászlóné Kati vagyok. Hódmezővásárhelyen élek a családommal.

A két dolog, amivel mindig nagyon szerettem foglalkozni: a gondolkodás és a kreatív elfoglaltságok. Már kiskoromban el lehetett varázsolni egy színezővel, zsírkrétával, rajzlappal. Gyermekként kipróbáltam sok mindent a magam amatőr módján: ruhát varrtam a babáimnak, kötöttem, hímeztem. Később a tanulás miatt kevesebb szabadidőm volt, de egyre nagyobb divat lett a kézműveskedés, egyre több új technikával lehetett találkozni, álmodoztam, hogy na majd egyszer, ha lesz időm……

Amikor az első saját otthonunkba, egy kis lakásba költöztünk a férjemmel, akkor kinyíltak a lehetőségek. Ott volt 50 négyzetméter, amit szebbé, otthonosabbá lehetett tenni, és a munka mellett jutott is idő erre.
A lányom születése után ismét egy kis „böjt” következett, de ahogy Ő növögetett, vele együtt visszacsöppentem a kreatív világba. Együtt készítettünk cserépfigurákat, díszítettünk fakanalakat, fűztünk gyöngyállatokat.
A következő nagy váltás akkor volt, amikor családi házba költöztünk. A ház felújításra szorult, az udvar óriási. Néhány évig a ház csinosítgatása, az udvar rendbetétele, a kertépítés volt a feladat. Minden percét élveztem, és élvezem a mai napig, hisz ez olyan hobbi, aminek soha nincs vége.

A logika, a gondolkodás szeretete miatt lett a végzettségem informatikus.
A diplomám megszerzése után egyetlen munkahelyem volt, kevés informatikai tartalommal. A 22 évnyi munkaviszonynak 2022. tavaszán vége szakadt.
Ekkor két dolgot tudtam elképzelni a jövőmet illetően: vagy visszacsöppenek az informatika világába, vagy alkotok. 

Az epoxi gyantával, illetve a belőle készült gyönyörű dolgokkal interneten találkoztam, pár perces videok formájában. Teljesen elvarázsolt az alkotások szépsége, sokfélesége, sokszínűsége. Megrendeltem egy kezdőkészletnek megfelelő csomagot, hogy kipróbáljam a „gyantázást”. A várva várt dolgok megérkeztek, alig vártam, hogy kipróbálhassam, tényleg működik-e a csoda. Tényleg gyönyörű szilárd dolog lesz a folyékony halmazállapotú alapanyagból? Tényleg szilárd lett! De nem gyönyörű…… Rá kellett jönnöm, hogy az a sok kis video, azok összevágott, szépített felvételek. Nem esik szó bennük arról, hogy a gyanta nem szereti a párát, hogy buborékok képződnek benne, hogy nem mindegy neki hány fok van a házban, a dísz, amit beleteszek, nem ott marad, ahová teszem, és nem mindegy, mikor teszem bele, a megszilárdulás után matt lesz a termék felülete, csiszolni és polírozni kell, és még sorolhatnám….. A gyantának külön akarata van. 

Elkezdtem oktató videokat nézni, nem pár perceseket, hanem több órásakat. Rengeteget. Sokat tanultam, erőt gyűjtöttem, és újra próbálkoztam. Kiderült, hogy nagyon sok minden múlik az alapanyagon is, mint úgy általában az élet minden területén. Újra alkottam, elsősorban annak a fióknak, amiben a mai napig lapulnak a félresikerült dolgok. Sok idő telt el, mire eljutottam odáig, hogy a szűk családnak meg mertem mutatni, mivel próbálkozom. És óriási önbizalmat adott, hogy tetszettek a családtagoknak, később a barátoknak az alkotásaim.

Még mindig rengeteget kell tanulnom, és főleg tapasztalnom. Ebben a műfajban is igaz az, hogy hiába olvasok róla, hiába tanulok netes webshopon keresztül, a saját káromon, pénzemen, eltelt időmön tanulom a legtöbbet.
A kényes alapanyag ellenére nagyon szeretem az epoxi gyantával történő alkotást. 

A bemutatkozás elején említettem, hogy a logikát, a gondolkodást is nagyon szeretem, ezért érdekelt már egész fiatalon az informatika. A gyantázás kapcsán a másik „álmom” is valóra vált, informatikus is lehetek, hisz ezt a webshop-ot én magam hoztam létre, én készítettem, és én fogom karbantartani.

Köszönöm, hogy időt szánt a történetem elolvasására.